12. fejezet

 Már késő délutánra járt az idő, amikor a fiatalok úgy döntöttek, hogy ideje haza indulni. Útközben sokat beszélgettek - főként a naplóról, a videókról, a munkáról és az iskoláról -, és közben gyönyörködtek a lemenő Nap világította tájban. Lindát örömmel töltötte el, hogy van valaki, akit rajta kívül érdekel a napló és a tulajdonosa. Bettivel nem igazán lehetett erről beszélni, legfeljebb a videókról.

 Mikor már majdnem megérkeztek a szállodát a parttól elválasztó kis ösvényre, egyszer csak hangos röhögcsélésre lettek figyelmesek. Márk jött szembe velük, méghozzá az osztrák barátai társaságában, ám a sok fiú közül kirítt egy hosszú, szőke hajú lány, aki nem volt más, mint Olívia.

 Linda földbe gyökerezett lábbal állt, és nézte, ahogy a kis társaság elmegy előttük. Úgy tűnt, mintha észre sem vették volna őket, de aztán Márk mégiscsak ránézett. Nem mosolygott, sőt, tekintete mintha szemrehányó lett volna. De mindez csak egy pillanat volt, így Linda nem volt benne biztos, hogy jól látta, amit látott.

 Pár másodperccel később Beni szólongatására ocsúdott fel, majd ők is folytatták útjukat. A fiú volt olyan tapintatos, és nem kommentálta az eseményeket. Inkább a vacsoráról kezdett beszélni, hátha jobb kedvre tudja deríteni a lányt. Linda azonban nem figyelt rá, gondolatai szüntelenül ekörül az incidens körül forogtak.

 A szállóba érve egyenesen az ebédlőbe vették az irányt, ahol Betti és családja már várta őket.

- Á, sziasztok! Egész jó volt ez a nap, nem? - csacsogott szokásához híven. - Körbejártuk az egész várost, megkóstoltunk néhány specialitást, fagyiztunk, fürödtünk, szuper volt!

 Még folytatta volna lelkes beszámolóját, ha nem veszi észre, hogy Beni és Linda koránt sem olyan lelkesek, mint ő. Szülei és öccse teljesen belemerültek a beszélgetésbe, az ebédlőben pedig rajtuk kívül senki nem volt, mivel minden vendég a szállodák versenyén vacsorázott. Bettinek így volt alkalma kifaggatni barátait.

- Na ki vele, miért vagytok ilyen hallgatagok? Történt valami?

 Linda még mindig a gondolataiba mélyedt, így nem is figyelt barátnőjére, Beni pedig nem akart belefolyni a dolgokba. Úgy gondolta, hogy ezt a két lánynak kell megbeszélnie egymás között. Ám mikor Betti rájött, hogy Lindából egy szót sem fog tudni kihúzni, Benihez fordult.

- Szóval?

- Ezt nem tőlem kell, hogy megtudd. Majd ha olyan állapotban lesz, biztosan el fogja mondani, de én inkább nem szólnék bele - felelte ódzkodva a megszólított.

 A vacsora hátralevő részében egyikük sem beszélt sokat, legfeljebb elkérték egymástól a felvágottat, vagy a zöldséget. Inkább csak hallgatták Barni beszámolóját.

 Evés után Beni elsietett a konyhába, Bettiék pedig a szobájuk felé vették az irányt. Meli nem akart most találkozni Márkkal, így a szoba helyett inkább a terasz felé vette lépteit. Hosszú percekig csak nézte a lemenő Nap utolsó sugarait, majd úgy döntött, hogy úszik egyet. Szerencsére fehér rövidnadrágja és mályva színű topja alá reggel felvette a fürdőruháját is, így nem kellett visszamennie érte a szobába.

 Jól esett neki a hűvös víz. Jobban tudott gondolkodni, de akár ki is tudta kapcsolni az elméjét. Most az utóbbit választotta. nem akart feltételezésekbe bocsátkozni, mert simán lehet, hogy félreértelmezte az egészet. Úgy döntött inkább, hogy meghallgatja Márk álláspontját, és majd azután gondolja végig a dolgokat.

 Nagyjából tizenöt perc úszás után vissza is fordult, hogy tisztázza a helyzetet barátjával. Útban a szobájuk felé összetalálkozott Bettivel, aki ezúttal nem hagyta szó nélkül a dolgot.

- Volnál kedves beavatni? Egész este egy szót sem szóltál. Aggódom érted! - kérlelte barátnőjét.

- Most beszélnem kell Márkkal, de ígérem, hogy utána mindent elmesélek.

- Jól van. De szavadon foglak. Ha kell, harapófogóval húzom ki belőled! - Linda elmosolyodott.

- Olyan jó barátnő vagy. - Azzal megölelte Bettit, aki meglepetten viszonozta.

 Mikor odaért az ajtó elé, még ácsorgott pár percet, és erőt gyűjtött, végül egy határozott mozdulattal lenyomta a kilincset, és benyitott. Márk ott ült a lap-top előtt, és valakivel chatelt. Mikor meghallotta az ajtó nyílását, azonnal hátra fordult.

- Szia. - köszönt Linda.

- Szia. - felelte a srác.

- Azt hiszem, beszélnünk kellene.

- Igen, én is azt hiszem. - Márk lehajtotta a lap-top tetejét, és a lány felé fordult. - Nos?

- Márk, én nem igazán értelek. Azt mondtad, hogy nem akarod, hogy én és a barátaim megismerjük a te barátaidat. Közben pedig egy szőke libát előbb bemutatsz nekik, mint a tulajdon barátnődet. Ez eléggé nem fair.

- Még te beszélsz, amikor több időt töltesz olyan emberekkel, akiket maximum néhány hete ismersz, mint velem, akit már legalább egy éve? Mégis mit csináljak, ha te folyton elfoglalt vagy, mert az új barátaiddal töltöd minden szabadidődet? Vagy éppenséggel valami naplót bújsz ahelyett, hogy velem lennél?

- Igazságtalan vagy! Igazán megérthetnéd, hogy nekem sokat jelent ez a napló. Elfogadom, hogy téged nem érdekel, de nem tilthatod meg, hogy elolvassam.

- Helyes, nem is tiltom, de nekem meg az fontos, hogy elvégezzem a munkámat, ami jelen esetben a vendégek szórakoztatása. Nem vetheted a szememre, ha sokat vagyok Olíviával. Mellesleg lassan többet látom őt, mint téged. Kezdem úgy érezni, hogy nem is vagy a barátnőm. Mintha megcsalnál azzal a Benjámin gyerekkel.

- Nem hiszem el, hogy még te vagy féltékeny! - Linda elkerekedett szemmel nézett barátjára. - Beni csak egy haver, különben is, Bettinek jön be, nem nekem. De te egy szupermodellt pátyolgatsz naphosszat! Inkább nekem kéne féltékenynek lennem.

- Hát, tudod, lehet, hogy igazad van. Amellett a "szőke liba" mellett legalább férfinak érzem magam.
 Linda szeme szúrni kezdett a könnyektől.

- Hogy mondhatsz ilyet? Én mindig is odafigyeltem rád.
- Hát ahhoz képest mostanában mégis úgy érzem, mintha egy fadarab ülne mellettem, és nem pedig egy nő.
 A lány nem bírta tovább. Érezte, hogy a könnyek végigfolynak az arcán. Inkább elfordult, és kirohant a szobából. Nem nézte, merre fut, azt sem, hogy nekimegy-e valakinek. Így a lépcsőnél éppen beleszaladt Benibe.

- Meli, szia. Mi történt? - kérdezte, amint észrevette a lány könnyáztatta arcát. Ám ő csak megrázta a fejét, majd tovább futott, egyenesen ki a szállodából. Mire leért a partra, már zokogott. Leült a homokba, átfogta felhúzott térdeit, és csak sírt.

 Nem tudta, mennyi idő telt el, de egyszer csak valaki megérintette a vállát. Mikor felnézett, Betti elmosódott körvonalait látta. A lány leült mellé, átfogta a vállát, és csak csitítgatta, amíg Linda kisírta minden bánatát. Mikor végül elapadtak a könnycsatornái, akadozva, néma csuklások közepette elmesélt mindent, elejétől a végéig.

- ...és azt mondta, hogy én csalom meg őt, meg hogy nem is érzi úgy, hogy a barátnője vagyok. Azt is képes volt kimondani, hogy már nem vagyok elég jó neki.

- Barom! - kommentálta Betti a lehető legegyszerűbben.

- Egy fadarabhoz hasonlított. Fogalma sincs, mennyire a lelkembe gázolt ezzel. Mit tettem, hogy ennyire elromlott a kapcsolatunk? - tette fel a lány az egymillió dolláros kérdést.

- Ugyan már! Eszedbe ne jusson magadat hibáztatni. Legszívesebben odamennék hozzá, és jól képen törölném ezt a bunkó seggfejet! - Nagyon bele tudta magát lovalni az érzelmekbe. Melinek pedig jól esett, hogy ilyen nagyszerű barátnőt kapott. - Na, gyere. Ma nálam alszol. Azt az idiótát pedig ma estére verd ki a fejedből. Holnapra megbánja, hogy ilyeneket mondott, és térden állva fog a bocsánatodért esedezni. Hidd el nekem, hogy nagyszerű csajszi vagy, és nem ezt érdemled. Gyere, menjünk!

 A két lány felkelt a homokból, és elindult visszafelé. Szerencsére a Betti szobája felé vezető úton senkivel nem találkoztak, így nem kellett magyarázkodniuk. Már majdnem odaértek az ajtóhoz, amikor valami szöget ütött Melinda fejében.

- Honnan tudtad, hogy a parton vagyok? - kérdezte kíváncsian.

- Beni megkeresett, és elmondta, hogy valamin nagyon kibuktál. Csak annyit látott, hogy kirohansz a szállodából. Feltételezte, hogy nem ugrottál fejest a vízbe, így a partra tippeltünk. Persze akár a városba is bemehettél volna, de azért örülök, hogy nem kellett órákig kajtatni utánad - jegyezte meg tréfásan a lány, amivel sikerült egy halvány mosolyt csalnia barátnője arcára. - Na, így mindjárt mást!

 Az este hátralevő részében nem ejtettek szót az összeveszés témáról, inkább filmeket néztek, és nevetgéltek. Persze Linda belül nagyon is szomorúnak érezte magát, és sokáig nem is tudott elaludni. Néha pityergett, néha meg csak feküdt, és meredt maga elé. Már hajnalodott, amikor végül sikerült elringatnia magát.

 Reggel igen kialvatlanul ébredt, és amint kinyitotta a szemét, egyből megrohanták az előző napi események emlékei, és az azokat követő érzelmek. Úgy érezte, nem élné túl, ha szakítanának Márkkal, de erre a lehetőségre még csak gondolni sem mert. A lehető legtöbb időt töltötte barátaival, és természetesen Betti sem akarta ilyen állapotban magára hagyni, így megkérte Ágit, hogy kivételesen hadd segítsen be ő is a recepciónál.

 Beni is kivette a részét a vigasztalásból. A részleteket ugyan nem ismerte, de annyit tudott, hogy Meli és Márk jól összekaptak az este. Egész nap finomabbnál finomabb falatokkal kedveskedett hát a lánynak, és próbálta éreztetni, hogy együttérez.

 Lindának hihetetlenül jól esett ez a gondoskodás és szeretet, melyet egész nap tapasztalt barátai és később még szülei részéről is. András és Ági a történtektől függetlenül ugyanúgy viselkedtek Márkkal, mint bármikor máskor, mivel nem akartak beleszólni a fiatalok dolgába. Azt gondolták, hogy maguknak kell megoldaniuk a problémáikat. Mindazonáltal felváltva próbálták bizonygatni lányuknak, hogy minden rendben lesz.
 Linda és Márk az elkövetkezendő néhány napban alig találkozott, mivel különböző munkát végeztek, és valahogy az étkezéseken is különböző időpontokban vettek részt. Ráadásul Betti ragaszkodott hozzá, hogy Linda nála aludjon, amíg nem tisztázódik a helyzet. Így aztán napokig nem is beszéltek egymással.
 Csütörtökön történt, hogy Beni családja is megérkezett. Mondani sem kell, hogy az ikrek rögtön összebarátkoztak Barnival. Mindenhová együtt mentek, mindent együtt csináltak. Beninek így volt alkalma rengeteg időt tölteni szüleivel - legalábbis amennyire munkája engedte.
 Betti hősiesen kitartott barátnője mellett, ám minden szabadidejét ő sem szentelhette neki. Jobb híján Linda a szobájában olvasott, és próbálta elterelni gondolatait. Már a vacsoráját is elfogyasztotta, amikor egyszer csak nyílt a szoba ajtaja. Nem más jött be, mint Márk.
- Szia - köszöntötte a lányt.
- Szia.
- Tudod, gondolkodtam a dolgokon. Azt hiszem, hogy egy kicsit durva voltam a múltkor. Nem akartalak megbántani, hidd el. Olyan hülyén jött ki az egész.
- Igen - sóhajtott a lány. - Azt hiszem, mind a ketten eltúloztuk kicsit a dolgokat. Az utóbbi időben nem sok időt volt alkalmunk együtt tölteni, talán ez lehetett a baj.
- Akkor? Mostantól megígéred, hogy én leszek az első? - nézett Márk kérdő tekintettel barátnőjére. - Nézd, nem kérhetem, hogy hanyagold a barátaidat, ha jól érzed magad a társaságukban. Ahogyan azt sem, hogy ne olvass. De legalább picit próbálj rám több időt szakítani - kérlelte Melit.
- Rendben, ha te is a szavadat adod, hogy Olívia nem állhat közénk. Megértem, hogy ez a munkád, csak bízni szeretnék benned.
- Rendben van. Ha ez kell ahhoz, hogy újra megcsókolhassalak. A szavamat adom, hogy nem állhat közénk! - Mosolyogva odasétált a lányhoz, egyik kezével megsimogatta az arcát, majd gyengéd csókot lehelt az ajkaira. Meli azonban szorosan átfogta a nyakát, és szenvedélyesen viszonozta a csókot. Már napok óta nem is beszéltek, egymáshoz sem értek, és most jó volt újra Márk erős, védelmező karjai között pihennie.
- Mesélj, mit csináltál az elmúlt napokban? - kérdezte Márk, miközben Linda karját simogatta.
- Megérkezett Beni családja, velük ismerkedtem meg. Bár igaz, nem sok időt töltöttem velük. Nyilván örültek, hogy végre találkoztak.
- Á igen, Beni.
 Linda ránézett barátjára.
- Hidd el, hogy semmi nincs közöttünk. Sohasem gondoltam rá másként, mint egy barát, akivel jókat lehet beszélgetni, esetleg hülyülni.
- Na jó, elhiszem. De csak azért, mert te mondod. - Nyomott egy csókot Meli arcára, ezzel is megerősítve szavait, egyben jelezve, hogy lezártnak tekinti ezt a témát.
 Bármennyire is jól kijöttek újabban a szerelmesek, Linda úgy érezte, hogy a napló titkát nem kellene barátjára bíznia. Nem hitt benne, hogy Márk kellő komolysággal viseltetne iránta. Ez volt az egyetlen titka, amit csakis Benivel beszélhetett meg. És úgy érezte, hogy jól van ez így. Ráadásul Márknak tett ígéretéhez híven egyre kevesebbet forgatta. Jobbára csak Beni társaságában, akit érthetetlen okokból szintén lenyűgözött a kis könyvecske. Persze ügyelt rá, hogy csakis olyankor hozzák szóba, amikor lehetőleg még Betti sem volt a közelben, mivel őt meg nem érdekelte ez a téma.
 Lassan, de biztosan Lindának sikerült megtalálnia az egyensúlyt, így mindenkivel, aki fontos volt számára, a megfelelő mennyiségű időt töltötte. És ez egyelőre mindenkinek megfelelt.